Nincs megelégedve az egyik alkalmazottjával, de nem tudja, hogyan bocsássa el? Mi lenne a legjobb módja, amelyből a legjobban jönne ki a végén? Tanácstalan, hogy milyen lehetőségei vannak erre? Vizsgáljuk meg az opciókat, részletesen!Előfordul, hogy munkáltatóként, bár nincs megelégedve az alkalmazottjával, nem tudja, hogy mégis hogyan is vethetne véget a közös munkának. Ez fakadhat a személyiségéből is, de az is lehetséges, hogy mindössze nem tudja, pontosan hogyan is kéne. Fontos tudni, hogy felmondást nem csak a munkavállaló, hanem a munkáltató is kezdeményezhet. Ennek természetesen megvannak a különböző fajtái, melyekre más és más szabályok vonatkoznak, ezért is lényeges, hogy jól gondolja át, melyiket is választja: a közös megegyezéssel történő, a rendes, vagy esetleg az azonnali hatályú felmondást.
Ez talán a leginkább problémamentes megoldása a felmondásnak, mivel ennek lényege az, hogy a munkáltató és a munkavállaló közösen megegyezik abban, hogy nem szeretnének a továbbiakban együttműködni. Ilyenkor általában mindkét fél számára előnyös megállapodás születik, hiszen közösen döntik el, hogy pontosan milyen feltételekkel bontják fel a munkaviszonyukat. Ebből kifolyólag a későbbiekben egyik fél sem támadhatja meg a szerződés egyetlen pontját sem. Ezért is fontos, hogy ezt mindenképp írásba kell foglalni, és kihangsúlyozni, hogy a munkáltató és a munkavállaló közös akaratából hozták létre a nyilatkozatot, egyikük sem gyakorolt semmiféle ráhatást a másikra. Közös megegyezés esetén a munkáltató nem köteles ugyanannyi juttatást fizetni, mint a rendes felmondáskor. Az alkalmazott számára tehát olykor hasznosabb lehet az utóbbit választani – amennyiben nem kapná meg például azt a végkielégítési összeget, amely egyébként járna neki, viszont a munkáltatónak alap esetben az előbbi az előnyösebb. Azonban, amennyiben sikerül olyan feltételekben megegyezni, amelyek a munkáltatónak is kedvezőbbek, de az alkalmazott is megelégszik vele, akkor ez egy jó opció lehet. Ami még pozitívum, hogy közös megegyezéskor nem kell indokolni a felmondást, ez az egyetlen olyan típus – kivéve a próbaidő alatti felmondást-, ahol ilyesmire nincs szükség.
A rendes felmondás (2018-tól elhagyható a „rendes” szó) egy olyan egyoldalú szándéknyilatkozat, mely a munkavégzés megszüntetésére vonatkozik, illetve a munka törvénykönyvében meghatározott szabályok keretei között köttetik meg. Ebben az esetben is bármelyik fél kezdeményezheti a közös munka befejezését, azonban a közös megegyezéssel ellentétben, indokolást is kell írni, ráadásul kizárólag az az indoklás fogadható el, amely a munkavállaló munkaviszonyával kapcsolatos képességeivel, magatartásával, esetlegesen a munkáltató működésével kapcsolatos indok lehet, amelyet a későbbiekben már nem lehet megváltoztatni. Pontosan ez az, amiért nagyon meg kell fontolni az elbocsátást, hogy valóban olyan érveket lehessen felsorakoztatni, amelyek relevánsak és konkrétak, így egy későbbi peres eljárás esetén sincs ok félni a per végkimenetelétől. Például amennyiben megváltoztak a munkakörülmények, esetleg megszűnt egy olyan munkaterület, amelyen az adott alkalmazott dolgozott, akkor ezt részletesen el kell magyarázni, meg kell indokolni a felmondásban is. Ezt célszerű úgy megtenni, hogy egy kívülálló számára is tökéletesen érthető legyen, így amennyiben az alkalmazott bíróságra vinné az ügyet, bárki bírálja is el, egyértelmű lesz az igazságalapja.
Mindenképp jó lehet, ha előtte megkérdezzük a munkavállalót is, hogy ő mit gondol akár a képességére, akár a magatartására vonatkozóan – attól függ, mi lenne az elbocsátás oka -, hogy az alkalmazott megvédhesse magát, és esetlegesen bizonyíthassa az ellentétét, ezzel is megváltoztatva a munkáltató hozzáállását, vagy akár megerősítve azt, még több érvvel alátámasztva. Továbbá tényleg fontos, hogy egy jól átgondolt döntés legyen, és ne csak hirtelen felindulásból akarja elbocsátani a munkavállalóját, mert így könnyen elmulaszthatja azon indokok felkutatását, melyek megalapozzák a felmondást, és meggátolnák, hogy a munkavállaló a munkaügyi bírósághoz forduljon.
A felmondás a munkavállaló kezébe kerülésekor válik hatályossá, visszavonni is csak addig lehet, amíg az ő kezébe nem jutott el. Azonban vannak olyan esetek, amikor nem lehet elbocsátani az alkalmazottat. Ezen esetek pedig a következők:
A (rendes) felmondás mellett még alkalmazható az azonnali hatállyal történő felmondás is, de ehhez már nagyon súlyos indokoknak kell felmerülniük. Ebben az esetben is nagyon fontos az érvek felsorakoztatása, sőt mi több, ilyen esetekben egy kifejezetten részletes magyarázatot kell adni. Továbbá fontos, hogy időben közöljük a munkavállalóval a felmondást, hiszen, ilyenkor már a közlés pillanatában megszűnik a munkaviszony. Mivel a foglalkoztatott szegte meg a szabályokat, ezért így rá semmiféle felmondási tilalom nem érvényes, mint a terhesség sem, valamint végkielégítést sem kap. Amiért még érdemes jól átgondolni mindent, az az, hogy jogszerűtlen elbocsátás esetén akár a kártérítés fizetésének kötelezettsége is szóba jöhet.
Összességében tehát rengeteg törvénynek, szabálynak kell megfelelni, azonban mindenki megtalálhatja a saját maga számára legmegfelelőbb megoldást a felmondásra.
Nyírő Anna
Cvonline.hu