Magas munkanélküliség, nehéz elhelyezkedés, munkamánia, bizonytalanság, pénzszűke, érdektelenség. Számos indok állhat a munkavállalók azon döntése mögött, hogy egyáltalán nem, vagy csak nagyon kevés napra szeretnének elmenni szabadságra. Munkaadóként azonban felelősségünk és érdekünk is, hogy dolgozóink kellőképp kivegyék a nekik járt szabadnapokat.
A munkaadóknak adható szabadnapok számát a Munka Törvénykönyve szabályozza, mely szerint alapszabadságként húsz munkanap jár, azonban az életkor előrehaladtával ez további napokkal egészül ki.
A (fizetett) szabadság napjainak száma 2015-ben
(Forrás: www.officina.hu/gazdasag/60-szabadsag)
A szabadság napjainak száma az alapszabadság 20 napja az életkor növekedéséből adódó hozzáadott pótszabadság napjainak összességét jelenti.
A minimum húsz szabadnap soknak tűnhet, azonban ha összevetjük az egész évben letöltött munkanapok számával, akkor máris elenyészővé válik ez a szám. Ennek ellenére mégis sokaknak nehézséget okoz megállni és elmenni szabadságra. Holott a fokozott munkatempó, túlórázás és pihenés nélküli munkavégzés következménye kihat a dolgozó magánéletére és munkájára egyaránt.
Idővel a dolgozó fokozatosan veszt produktivitásából, motiváltságából, kreativitásából és egyre kevésbé tudja megfelelően teljesíteni a napi munkamenetét. Amennyiben hosszú távon szeretnénk megtartani a dolgozóinkat, akkor érdemes őket arra ösztönöznünk, hogy a munkahelyükre inkább egyfajta maratonként és ne rövidtávfutásként tekintsenek, amihez viszont szükséges néha megállni és pihenni.
Az alkalmazottakkal való kommunikációnk részét kell, hogy képezze a szabadság, mert így elkerülhetjük a kimerültség és kiégés kockázatát.
Szabó Diána
Cvonline.hu