Közelednek az ünnepek és az évvége, ezért egyre több munkavállaló szeretne szabadságra menni, hogy egybeköthessék a karácsonyt, a szilvesztert és a pihenőjüket, meghosszabbítva ezzel annak idejét. Sokszor azonban egyértelműnek tartják, hogy ők megfogják azt kapni akkora, amikorra ők kérték, és szeretnék. Ez azonban nincs így. Nézzünk néhány főbb törvényi szabályozást, ami a szabadság kiadására vonatkozik.
Bár a munkavállalók mélyen tisztában vannak ezzel, mégis néha elfelejtik, hogy nem ők döntenek a szabadságukról, hanem a munkáltató engedélyezheti a távollétüket. Tény, hogy egy részével ők rendelkeznek, tehát a munkáltató köteles kiadni nekik, amikor kérik, azonban még erre is van némi korlátozás.
Először is, legfeljebb 7 nappal rendelkezhetnek, természetesen úgy, hogy amennyiben évközben érkeztek meg a céghez, akkor, ahogy a szabadnapjaik arányosak az ott töltött idejükkel, úgy azoknak a napoknak a száma is, amikről ők dönthetnek. Ezen felül az első három hónap ebbe az időszakba nem számít bele. Azonban itt sem korlátlan a döntési joguk, ugyanis a munkáltató vissza is utasíthatja, hogy azt úgy adja ki, ahogy a munkavállaló kérte. Például, ha a dolgozó hétszer egy napot szeretne kivenni, azt nem, de ha legfeljebb két részletben szándékozik kivenni, mint például egyszer 3 nap és egyszer 4 nap, akkor azt már köteles engedélyeznie.
Egyaránt a munkáltatónak és a munkavállalónak is kötelessége 15 nappal a szabadság tervezett megkezdése előtt jeleznie igényét, vagy esetleges engedélyét a másik félnek. Egy biztos, a Munka Törvénykönyve szerint „A szabadságot - eltérő megállapodás hiányában - úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. E tekintetben - a szabadságként kiadott napon túl - a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe.” Arról azonban nincs törvényi rendelkezés, hogy a szabadnapokból egyszerre mennyit használhat fel a munkavállaló maximálisan. Abban az esetben, ha a munkaviszony október elsején, vagy utána jött létre, úgy a szabadnapokat a következő év március 31-ig lehet kiadni. Alapesetben a szabadságot mindig az esedékesség évében kell kiadni, azonban ilyennek kell tekinteni azt is „ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.”
Megvannak a „szintek”, amikor egy bizonyos kor betöltése után az alapkereten felül még jár valamennyi szabadnap a munkavállalónak. Minden dolgozó
pótszabadsággal rendelkezik. Ezekre a szabadságokra abban az évben válik jogosulttá a munkavállaló, amelyik évben betölti a szükséges kort. Ezen felül, amit még mindenképp érdemes megemlíteni az nem más, minthogy:
„(5) A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén
Amennyiben a munkaviszony megszűnik, úgy a szabadság arányos része jár még, vagy ha nem kerül kiadásra, akkor meg kell váltani.
Ez csak töredék része annak a sok jogszabálynak, amelyek a szabadság kiadására vonatkoznak. Érdemes elolvasni a Munka Törvénykönyvének 115 – 135. paragrafusait, melyekben további szabályozások találhatók.
Nyírő Anna