Két nap, 224 cég, 14 136 látogató, és ami számokban nem mérhető. Ennyiben is össze tudnám foglalni a múlt hét történéseit, de természetesen ennél sokkal több volt. Nagy és dekoratív standok várták a látogatókat a Papp László Sportarénában. Rengeteg nagy múltú cég volt jelen, de fellelhetőek voltak a startupok is. Mindenki a tökéletes jelöltet „vadászta”, akár teljes munkaidős lehetőségről, akár gyakornoki pozícióról volt szó.
Minden évben nagyon izgulunk az esemény előtt, hiszen itt végre találkozhatunk azokkal az emberekkel, akikkel korábban e-mailen vagy telefonon tudtuk tartani a kapcsolatot. Jó érzés kitárgyalni személyesen is a munkaerőpiaci problémákat, sikereket, tapasztalatokat.
HR-es szemmel az én fókuszom sokkal inkább az álláskeresőkre irányult. Mivel állásportál vagyunk, nálunk valóban minden pozíció megtalálható és ezáltal nagyon sok területet fedünk le. Talán ez a magyarázat arra is, hogy azok a látogatók, akik a mi standunkat célozták meg, nagyon „színesek” voltak, korban, nemben, tapasztalatban. Jó beszélgetések zajlottak, viszont a bizonytalanság mindenkiben ott lappangott. Sokan bátorkodtak megmutatni nekünk az önéletrajzukat és tanácsot kérni, vagy akár bértárgyalás témakörben kérték ki a véleményünket. Az hogy mennyire könnyű manapság elhelyezkedni talán nem kérdés, hiszen munkaerőhiány van, viszont kismamaként visszakerülni a munkaerőpiacra már igencsak jogos felvetés, vagy külföldi tapasztalat után mennyire érdemes lemenni a pozíciók szintjében, hogy ismét fel tudja venni az illető a fonalat vagy jó ha benne van az önéletrajzunkba, ha valahol csak 1 hónapot dolgoztunk? Van ezekre a kérdésekre egységes válasz?
HR-esként javasoljuk, hogy az életrajzot mindig az adott hirdetésre célozva írja át a pályázó, és a munkaadó vállalat részéről ehhez nagy segítség, ha az álláshirdetésük pontosan és részletesen van megfogalmazva.
De miért nem tudnak elhelyezkedni sokan a munkaerőhiány ellenére sem? Talán mert a munkáltatók még mindig a kész embert keresik, olyat szeretnének, aki munkába áll és már másnap tud dolgozni. Sajnos az átálláshoz idő kell, ahogyan a beilleszkedéshez is. Hosszútávon azt gondolom érdemesebb valakiben az elhivatottságot, a motivációt és dolgozni akarást észrevenni és egy tréning után lojális munkavállalónkká tenni. Akikkel a HVG Állásbörzén találkoztam többnyire ilyenek és keresik azt a helyet, ahol őket is megbecsülik. Te, kedves munkáltató mit preferálsz?
Az emberi tényezőt nehéz mellőzni a legigazságosabb kiválasztási folyamat során is. Mindig lesz olyan, hogy ami egyik cégnél előny, a másiknál hátrány és fordítva. Éppen ezért biztos vagyok benne, hogy abból hosszútávon nem lehet baj, ha a számunkra fontos dolgokat említjük meg. Ahol ezt pozitívan ítélik meg, az a mi helyünk és ezért a munkáltató is hálás lesz.
Benedek Adél
Preselector Team Leader